Biblia

¹ Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek * országában?

² És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,

³ És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen * nem mentek be a mennyeknek országába.

⁴ A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.

⁵ És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, * engem fogad be.

⁶ A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, * és a tenger mélységébe vessék.

⁷ Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; * de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.

⁸ Ha pedig a te * kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre.

⁹ És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére.

¹⁰ Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, * hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját.

¹¹ Mert az embernek Fia * azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala.

¹² Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha * van, és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett?

¹³ És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett.

¹⁴ Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közül.

¹⁵ Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld * meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;

¹⁶ Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy * két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.

¹⁷ Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, * legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.

¹⁸ Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, * a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.

¹⁹ Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek * egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.

²⁰ Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, * ott vagyok közöttük.

²¹ Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?

²² Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer * is, hanem még hetvenhétszer is.

²³ Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az ő szolgáival.

²⁴ Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós.

²⁵ Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek.

²⁶ Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.

²⁷ Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki.

²⁸ Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol.

²⁹ Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.

³⁰ De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik.

³¹ Látván pedig az ő szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, a mik történtek vala.

³² Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:

³³ Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad?

³⁴ És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, * mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik.

³⁵ Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből * meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.