Biblia

¹ Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő * szőlejébe.

² Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe.

³ És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala.

⁴ És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek.

⁵ Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék.

⁶ Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?

⁷ Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok.

⁸ Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vinczellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.

⁹ És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek.

¹⁰ Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként.

¹¹ A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen,

¹² Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.

¹³ Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem?

¹⁴ Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.

¹⁵ Avagy * nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?

¹⁶ Ekképen lesznek * az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, * de kevesen a választottak.

¹⁷ És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik:

¹⁸ Ímé, felmegyünk * Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt,

¹⁹ És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.

²⁰ Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak * anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit.

²¹ Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam * üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől.

²² Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, * a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal * a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg.

²³ És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette.

²⁴ És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre.

²⁵ Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei * uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.

²⁶ De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy * akar lenni, legyen a ti szolgátok;

²⁷ És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a * ti szolgátok.

²⁸ Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő * szolgáljon, és adja az ő életét * váltságul sokakért.

²⁹ És mikor * Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt.

³⁰ És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!

³¹ A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!

³² És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?

³³ Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink.

³⁴ Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék őt.