Biblia

¹ És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt,

² És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, * a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem.

³ És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: * és legott el fogja bocsátani őket.

⁴ Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott:

⁵ Mondjátok meg * Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén.

⁶ A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik,

⁷ Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra.

⁸ A sokaság legnagyobb része pedig felső * ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra.

⁹ Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: * Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!

¹⁰ És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez?

¹¹ A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.

¹² És beméne Jézus az Isten templomába, * és kiűzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá.

¹³ És monda nékik: Meg van * írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává * tettétek.

¹⁴ És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá őket.

¹⁵ A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének,

¹⁶ És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A * gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?

¹⁷ És ott hagyván őket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel.

¹⁸ Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék.

¹⁹ És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs * te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.

²⁰ És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?

²¹ Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek * és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen;

²² És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.

²³ És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a főpapok és a nép vénei, a mint tanít vala, mondván: * Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat?

²⁴ Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, a mire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

²⁵ A János keresztsége honnan vala? Mennyből-é, vagy emberektől? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki?

²⁶ Ha pedig azt mondjuk: emberektől; félünk a sokaságtól; * mert Jánost mindnyájan prófétának tartják.

²⁷ És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik ő is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

²⁸ De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben.

²⁹ Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne.

³⁰ A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; * de nem méne el.

³¹ E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: * A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.

³² Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, a kik ezt láttátok, azután sem tértetek * meg, hogy hittetek volna néki.

³³ Más példázatot halljatok: * Vala egy házigazda, a ki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és * elutazék.

³⁴ Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét.

³⁵ És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék.

³⁶ Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének.

³⁷ Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.

³⁸ De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét.

³⁹ És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék.

⁴⁰ Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?

⁴¹ Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.

⁴² Monda nékik Jézus: * Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.

⁴³ Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét.

⁴⁴ És a ki e kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik * reá, szétmorzsolja azt.

⁴⁵ És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól.

⁴⁶ És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala őt mint prófétát.