Biblia

¹ És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván:

² Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt * szerze.

³ És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.

⁴ Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.

⁵ De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;

⁶ A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.

⁷ Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.

⁸ Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.

⁹ Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, * hívjátok be a menyegzőbe.

¹⁰ És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.

¹¹ Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája.

¹² És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.

¹³ Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; * ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

¹⁴ Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

¹⁵ Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval * ejtsék őt tőrbe.

¹⁶ És elküldék hozzá tanítványaikat a * Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.

¹⁷ Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?

¹⁸ Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók?

¹⁹ Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt.

²⁰ És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás?

²¹ Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a * császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.

²² És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.

²³ Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, * a kik a feltámadást tagadják, * és megkérdezék őt,

²⁴ Mondván: * Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének.

²⁵ Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;

²⁶ Hasonlóképen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.

²⁷ Legutoljára pedig az asszony is meghala.

²⁸ A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.

²⁹ Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.

³⁰ Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.

³¹ A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván:

³² Én * vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.

³³ És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.

³⁴ A farizeusok pedig, hallván, hogy a sadduczeusokat elnémította vala, egybegyűlének;

³⁵ És megkérdé * őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:

³⁶ Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?

³⁷ Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, * a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

³⁸ Ez az első és nagy parancsolat.

³⁹ A második pedig hasonlatos ehhez: * Szeresd felebarátodat, mint magadat.

⁴⁰ E két parancsolattól függ az egész törvény * és a próféták.

⁴¹ Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,

⁴² Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A * Dávidé.

⁴³ Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:

⁴⁴ Monda * az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

⁴⁵ Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?

⁴⁶ És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.