Biblia

¹ Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, * kimenének a vőlegény elé.

² Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.

³ A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;

⁴ Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.

⁵ Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.

⁶ Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe!

⁷ Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.

⁸ A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.

⁹ Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.

¹⁰ Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.

¹¹ Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd * meg mi nékünk.

¹² Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, * nem ismerlek titeket.

¹³ Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem * tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.

¹⁴ Mert épen úgy van ez, mint az az ember, * a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.

¹⁵ És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, * kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.

¹⁶ Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.

¹⁷ Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere.

¹⁸ A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.

¹⁹ Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.

²⁰ És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.

²¹ Az ő ura pedig monda * néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

²² Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.

²³ Monda néki az ő ura: Jól * vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.

²⁴ Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;

²⁵ Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.

²⁶ Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;

²⁷ El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.

²⁸ Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.

²⁹ Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; * a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.

³⁰ És a haszontalan szolgát * vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

³¹ Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő * dicsőségének királyiszékébe.

³² És * elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.

³³ És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

³⁴ Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.

³⁵ Mert éheztem, és ennem * adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;

³⁶ Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

³⁷ Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

³⁸ És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

³⁹ Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

⁴⁰ És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én * velem cselekedtétek meg.

⁴¹ Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok * tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.

⁴² Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;

⁴³ Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.

⁴⁴ Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?

⁴⁵ Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.

⁴⁶ És * ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.