Biblia

¹ Mikor pedig reggel lőn, tanácsot * tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék.

² És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak * a helytartónak.

³ Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak * és a véneknek,

⁴ Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.

⁵ Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; * és elmenvén felakasztá magát.

⁶ A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a * templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.

⁷ Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek.

⁸ Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének * mind e mai napig.

⁹ Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz * ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek,

¹⁰ És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.

¹¹ Jézus pedig ott álla a * helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.

¹² És mikor vádolák őt a főpapok és a * vének, semmit sem felele.

¹³ Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?

¹⁴ És * nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.

¹⁵ Ünnepenként * pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.

¹⁶ Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.

¹⁷ Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?

¹⁸ Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe. *

¹⁹ A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.

²⁰ A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.

²¹ Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.

²² Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!

²³ A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!

²⁴ Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá * kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!

²⁵ És felelvén az egész nép, monda: Az * ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.

²⁶ Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.

²⁷ Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot.

²⁸ És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá.

²⁹ És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!

³⁰ És mikor * megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.

³¹ És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.

³² Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit * Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét.

³³ És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, * azaz koponya helyének neveznek,

³⁴ Méreggel megelegyített * eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.

³⁵ Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: * Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.

³⁶ És leülvén, ott őrzik vala őt.

³⁷ És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók * királya.

³⁸ Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket * jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől.

³⁹ Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket * hajtogatván.

⁴⁰ És ezt mondván: * Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!

⁴¹ Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:

⁴² Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.

⁴³ Bízott * az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.

⁴⁴ A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.

⁴⁵ Hat * órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig.

⁴⁶ Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én * Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

⁴⁷ Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.

⁴⁸ És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén * eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.

⁴⁹ A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?

⁵⁰ Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, * kiadá lelkét.

⁵¹ És ímé * a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;

⁵² És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.

⁵³ És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. *

⁵⁴ A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!

⁵⁵ Sok asszony vala pedig ott, * a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;

⁵⁶ Ezek közt volt * Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.

⁵⁷ Mikor pedig * beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint * József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;

⁵⁸ Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.

⁵⁹ És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,

⁶⁰ És * elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.

⁶¹ Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.

⁶² Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,

⁶³ Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: * Harmadnapra föltámadok.

⁶⁴ Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.

⁶⁵ Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok.

⁶⁶ Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá * helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel.