Biblia

¹ Mikor leszállott vala a hegyről, nagy sokaság követé őt.

² És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.

³ És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága.

⁴ És monda néki Jézus: * Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, * mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, a melyet * Mózes rendelt, bizonyságul nékik.

⁵ Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, * egy százados méne hozzá, kérvén őt,

⁶ És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.

⁷ És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt.

⁸ És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jőjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.

⁹ Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.

¹⁰ Jézus pedig, a mikor ezt * hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.

¹¹ De mondom néktek, hogy sokan eljőnek * napkeletről és napnyugatról, és letelepednek * Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában:

¹² Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső * sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.

¹³ És monda Jézus a századosnak: Eredj el, * és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.

¹⁴ És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak * napa fekszik és lázas.

¹⁵ És illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz; és fölkele, és szolgála nékik.

¹⁶ Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget;

¹⁷ Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: * Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket.

¹⁸ Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, * parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra.

¹⁹ És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek * téged, akárhova mégy.

²⁰ És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának * nincs hová fejét lehajtani.

²¹ Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, * hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.

²² Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.

²³ És mikor a hajóra szállt vala, követék őt az ő tanítványai.

²⁴ És ímé nagy háborgás lőn * a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ő pedig aluszik vala.

²⁵ És az ő tanítványai hozzámenvén, felkölték őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk.

²⁶ És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitűek? * Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség.

²⁷ Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki.

²⁸ És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok * tartományába, két ördöngős ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton.

²⁹ És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, * Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt * meggyötörj minket?

³⁰ Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala.

³¹ Az ördögök pedig kérik vala őt mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk!

³² És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben.

³³ A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördöngősökkel történtek vala.

³⁴ És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék az ő határukból.