Biblia

¹ És hajóra szállva átkele, és méne * a maga városába.

² És ímé hoznak vala hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid.

³ És ímé némelyek az írástudók közül mondának magukban: Ez * káromlást szól.

⁴ És Jézus, látva * az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben?

⁵ Mert mi könnyebb, ezt mondani-é: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy ezt mondani: Kelj föl és járj?

⁶ Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani (ekkor monda a gutaütöttnek): Kelj föl, vedd a te ágyadat, és eredj haza.

⁷ És az felkelvén, haza méne.

⁸ A sokaság pedig ezt látván, elálmélkodék, és dicsőíté az Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.

⁹ És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni a vámszedő helyen, a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé őt.

¹⁰ És lőn, a mikor ő letelepedék a házban, ímé sok vámszedő és bűnös jött oda és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival az asztalhoz.

¹¹ És látva ezt a farizeusok, mondának * az ő tanítványainak: Miért eszik ez a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?

¹² Jézus pedig ezt hallván, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek.

¹³ Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: * Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hivogatni jöttem, * hanem a bűnösöket a megtérésre.

¹⁴ Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és * a farizeusok sokat bőjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek?

¹⁵ És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a násznép a míg velök van a vőlegény? de eljőnek a napok, a mikor * elvétetik tőlök a vőlegény, és akkor bőjtölni fognak.

¹⁶ Senki sem vet pedig új * posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz.

¹⁷ Új bort * sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.

¹⁸ Mikor ezeket mondá nékik, ímé egy főember eljövén leborula * előtte, mondván: Az én leányom épen most halt meg; de jer, vesd reá kezedet, és megelevenedik.

¹⁹ És felkelvén Jézus követé őt tanítványaival együtt.

²⁰ És ímé, egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az ő ruhájának szegélyét.

²¹ Mert ezt mondja vala magában: Ha csak * ruháját illetem is, meggyógyulok.

²² Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott * téged. És meggyógyult az asszony abban az órában.

²³ És Jézus a főember házához érvén, látván a sípolókat és a tolongó sokaságot,

²⁴ Monda nékik: Menjetek el innen, mert a leányzó * nem halt meg, hanem aluszik. És kinevették őt.

²⁵ Mikor pedig a sokaság eltávolíttaték, bemenvén, megfogá annak kezét, és a leányzó felkelt.

²⁶ És elterjede ez a hír abban az egész tartományban.

²⁷ És mikor Jézus tovább ment onnét, két vak követé őt, kiáltozva és ezt mondva: Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia!

²⁸ Mikor pedig beméne a házba, oda menének hozzá a vakok, és monda nékik Jézus: Hiszitek-é, hogy én azt megcselekedhetem? Mondának néki: Igen, Uram.

²⁹ Akkor illeté az ő szemeiket, mondván: * Legyen néktek a ti hitetek szerint.

³⁰ És megnyilatkozának azoknak szemei; és rájok parancsola Jézus, mondván: * Meglássátok, senki meg ne tudja!

³¹ Azok pedig kimenvén, elterjeszték az ő hírét abban az egész tartományban.

³² Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngős néma * embert hozának néki.

³³ És az ördögöt kiűzvén, megszólalt a néma; és a sokaság csudálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izráelben!

³⁴ A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az * ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.

³⁵ És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, * tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtelenséget a nép között.

³⁶ Mikor pedig * látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül * való juhok.

³⁷ Akkor monda az ő tanítványainak: Az * aratni való sok, de a munkás kevés.

³⁸ Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.