Biblia

¹ A prédikátornak, Dávid * fiának, Jeruzsálem * királyának beszédei.

² Felette nagy * hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!

³ Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?

⁴ Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.

⁵ És a nap * feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.

⁶ Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.

⁷ Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.

⁸ Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem * látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.

⁹ A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.

¹⁰ Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.

¹¹ Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.

¹² Én prédikátor, királya * voltam Izráelnek Jeruzsálemben.

¹³ És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen * való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.

¹⁴ Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé * minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!

¹⁵ Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.

¹⁶ Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik * fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!

¹⁷ Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek * és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek * gyötrelme.