Biblia

¹ Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bűnöket lecsendesít.

² Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, a mely a fejedelemtől származik.

³ Hogy a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony sorsban ülnek.

⁴ Láttam, hogy a szolgák lovakon ültek; a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák.

⁵ A ki vermet ás, abba * beesik; és a ki a gyepűt elhányja, megmarja azt a kígyó.

⁶ A ki a köveket helyökből kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; a ki hasogatja a fát, veszedelemben forog a miatt.

⁷ Ha a vas megtompul, és annak élit meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni; a bölcseség pedig minden dolognak eligazítására nagy előmenetel.

⁸ Ha megharap a kígyó, a míg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak.

⁹ A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai elnyelik őt.

¹⁰ Az ő szája beszédinek kezdete bolondság, és az ő szája beszédinek vége gonosz balgatagság.

¹¹ És a bolond szaporítja a szót, pedig nem tudja az ember, a mi következik, és a mi utána lesz, kicsoda mondja meg azt néki?

¹² A bolondnak munkája elfárasztja őt, mert a városba sem tud menni.

¹³ Jaj néked ország, kinek a te királyod * gyermek; és a te fejedelmid reggel esznek.

¹⁴ Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmid idejében esznek a testnek erejéért és nem az italért.

¹⁵ A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház.

¹⁶ Vígasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vídámítja meg az élőket: és * a pénz szerzi meg mindezeket.

¹⁷ Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj: mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet.