Biblia

¹ Minthogy a törvényben a jövendő jóknak * árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;

² Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.

³ De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek. *

⁴ Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.

⁵ Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot * nem akartál, de testet alkottál nékem,

⁶ Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél.

⁷ Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat. *

⁸ Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek,

⁹ Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, hogy meghagyja a másodikat,

¹⁰ A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által. *

¹¹ És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket.

¹² Ő azonban, egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre űle az Istennek jobbjára,

¹³ Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az ő ellenségei. *

¹⁴ Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.

¹⁵ Bizonyságot tesz pedig erről mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta:

¹⁶ Ez az a szövetség, * melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjökbe írom be azokat,

¹⁷ Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.

¹⁸ A hol pedig bűnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bűnért való áldozat.

¹⁹ Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, *

²⁰ Azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,

²¹ És lévén nagy papunk az Isten háza felett: *

²² Járuljunk hozzá igaz * szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől,

²³ És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hű az, a ki ígéretet tett,

²⁴ És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,

²⁵ El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget. *

²⁶ Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,

²⁷ Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket. *

²⁸ A ki megveti a * Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra * irgalom nélkül meghal;

²⁹ Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?

³⁰ Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, * én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.

³¹ Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni. *

³² Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,

³³ Midőn egyfelől gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelől társai lettetek azoknak, a kik így jártak.

³⁴ Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok * van a mennyekben.

³⁵ Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. *

³⁶ Mert békességes tűrésre van * szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.

³⁷ Mert még vajmi kevés idő, és a ki eljövendő, eljő és nem késik. *

³⁸ Az igaz pedig hitből él. És * a ki meghátrál, * abban nem gyönyörködik a lelkem.

³⁹ De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, * hogy életet nyerjünk.