Biblia

¹ Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. *

² Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.

³ Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.

⁴ Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.

⁵ És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, * ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged;

⁶ Mert a kit szeret az * Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad.

⁷ Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa?

⁸ Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.

⁹ Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk!

¹⁰ Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk.

¹¹ Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.

¹² Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl,

¹³ És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.

¹⁴ Kövessétek mindenki irányában a békességet * és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat:

¹⁵ Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy * a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.

¹⁶ Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, * a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát.

¹⁷ Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást.

¹⁸ Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló * tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez,

¹⁹ És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, * hogy ne intéztessék hozzájok szó;

²⁰ Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat * ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le;

²¹ És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek:

²² Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a * mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez,

²³ Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,

²⁴ És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.

²⁵ Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon,

²⁶ Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. *

²⁷ Az a "még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg.

²⁸ Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.

²⁹ Mert a mi Istenünk megemésztő tűz. *