Biblia

¹ Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk * tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,

² A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.

³ És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi.

⁴ Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,

⁵ És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,

⁶ És elestek, ismét * megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.

⁷ Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől;

⁸ A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.

⁹ De ti felőletek szerelmeseim, ezeknél jobb és idvességesebb dolgokról vagyunk meggyőződve, ha így szólunk is.

¹⁰ Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti * cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.

¹¹ Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen.

¹² Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, a kik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.

¹³ Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, * önmagára esküdött.

¹⁴ Mondván: Bizony * megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged.

¹⁵ És ekképen, békességestűrő lévén, megnyerte az ígéretet.

¹⁶ Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerősítésül az eskü;

¹⁷ Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe,

¹⁸ Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet,

¹⁹ Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál,

²⁰ A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint.