Biblia

¹ Első könyvemet * írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,

² Mind a napig, * melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.

³ Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven * napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról.

⁴ És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek * Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, * melyet úgymond, hallottatok tőlem:

⁵ Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel * fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva.

⁶ Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?

⁷ Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.

⁸ Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim * úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.

⁹ És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, * és felhő fogá el őt szemeik elől.

¹⁰ És a mint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában,

¹¹ Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, a ki felviteték tőletek a mennybe, akképen jő el, a * miképen láttátok őt felmenni a mennybe.

¹² Akkor megtérének Jeruzsálembe a hegyről, mely hívatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldre.

¹³ És mikor bementek, felmenének a felsőházba, a hol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia.

¹⁴ Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.

¹⁵ És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, monda (vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság):

¹⁶ Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által * Júdás felől, ki vezetőjük * lőn azoknak, a kik megfogták Jézust.

¹⁷ Mert mi közénk számláltatott, és * elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét.

¹⁸ (Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből; * és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.

¹⁹ És ez tudtokra lőn mindazoknak, kik Jeruzsálemben lakoznak; úgy hogy az a mező tulajdon nyelvökön Akeldamának, azaz * Vérmezőnek neveztetett el.)

²⁰ Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó * abban. És: Az ő püspökségét más * vegye el.

²¹ Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, a kik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,

²² A János keresztségétől kezdve mind a napig, melyen fölviteték tőlünk, azok közül egy az ő feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben.

²³ Állatának azért elő kettőt, Józsefet, ki hivatik Barsabásnak, kinek mellékneve Justus vala, és Mátyást.

²⁴ És imádkozván, mondának: Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg a kettő közül egyiket, a kit kiválasztottál,

²⁵ Hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedék Júdás, hogy az ő saját helyére jusson.

²⁶ Sorsot vetének azért reájok, és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltaték.