Biblia

¹ Vala pedig Czézáreában egy Kornélius nevű férfiú, százados az úgynevezett itáliai seregből.

² Jámbor és istenfélő egész házanépével egybe, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek.

³ Ez látá látásban világosan, a napnak mintegy kilenczedik órája körül, hogy az Istennek angyala beméne őhozzá, és monda néki: Kornélius!

⁴ Ő pedig szemeit reá függesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda néki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért.

⁵ Most azért küldj Joppéba embereket, és hivasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek;

⁶ Ő egy Simon nevű tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van. Ő megmondja néked, mit kell cselekedned.

⁷ A mint pedig elment az angyal, a ki Kornéliussal beszélt, szólíta kettőt az ő szolgái közül, és egy kegyes vitézt azok közül, kik rendelkezésére állnak vala.

⁸ És elmondván nékik mindent, elküldé őket Joppéba.

⁹ Másnap pedig, míg azok menének és közelgetének a városhoz, felméne Péter a háznak felső részére imádkozni hat óra tájban.

¹⁰ Megéhezék azonban, és akara enni: míg azonban azok ételt készítének, szálla ő reá elragadtatás;

¹¹ És látá, hogy az ég megnyilt és leszálla ő hozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre:

¹² Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak.

¹³ És szózat lőn ő hozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél!

¹⁴ Péter pedig monda: Semmiképen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy * tisztátalant.

¹⁵ És ismét szózat lőn ő hozzá másodszor is: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.

¹⁶ Ez pedig három ízben történt; és ismét felviteték az edény az égbe.

¹⁷ A mint pedig Péter magában tünődék, mi lehet az a látás, a melyet látott, ímé az férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz,

¹⁸ És bekiáltván megtudakozák, vajjon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson?

¹⁹ És a míg Péter a látás felől gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged:

²⁰ Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ő velök: mert én küldöttem őket.

²¹ Alámenvén azért Péter a férfiakhoz, kiket Kornélius küldött ő hozzá, monda: Ímé, én vagyok, a kit kerestek: mi dolog az, a miért jöttetek?

²² Ők pedig mondának: Kornélius százados, igaz és istenfélő férfiú, ki mellett a zsidók egész népe jó bizonyságot tesz, szent angyal által megintetett, hogy hívasson téged házához, és halljon tőled valami dolgokról.

²³ Behíván azért őket, szállására fogadá. Másnap pedig elméne Péter ő velök, és a Joppébeli atyafiak közül is némelyek együtt menének ő vele.

²⁴ És másnap eljutának Czézáreába. Kornélius pedig várja vala őket, egybegyűjtvén rokonait és jó barátait.

²⁵ És lőn, hogy a mint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva imádá * őt.

²⁶ Péter azonban felemelé őt, mondván: Kelj fel; én magam is ember vagyok.

²⁷ És beszélgetve vele, belépett, és talála sokakat egybegyűlve;

²⁸ És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel * barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek:

²⁹ Annak okáért ellenmondás nélkül el is jöttem, miután meghívattam. Azt kérdem azért, mi okból hivattatok engem?

³⁰ És Kornélius monda: Negyednaptól fogva mind ez óráig bőjtöltem, és kilencz órakor imádkozám az én házamban; és ímé egy férfiú álla meg előttem fényes ruhában,

³¹ És monda: Kornélius, meghallgattatott a te imádságod, és a te alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten előtt.

³² Küldj el azért Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik; ez Simon tímár házában van szálláson a tenger mellett: ő, minekutána eljő, szól néked.

³³ Azonnal azért küldöttem hozzád; és te jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, a miket Isten néked parancsolt.

³⁴ Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató * az Isten;

³⁵ Hanem minden nemzetben * kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik.

³⁶ Azt az ígét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet * a Jézus Krisztus által (ő mindeneknek Ura).

³⁷ Ti ismeritek azt a dolgot, mely lőn az egész Júdeában, Galileától kezdve, az után a keresztség után, melyet János prédikált,

³⁸ A názáreti Jézust, * mint kené fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele.

³⁹ És mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, a miket mind a zsidóknak tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett; a kit megölének, fára feszítvén.

⁴⁰ Ezt az Isten feltámasztá harmadnapon, és megadá, hogy ő * megjelenjék nyilván,

⁴¹ Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott bizonyságoknak, nékünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk ő vele, * minekutána feltámadott halottaiból.

⁴² És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és * tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája * élőknek és holtaknak.

⁴³ Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatját veszi az ő neve által mindenki, a ki hiszen ő benne.

⁴⁴ Mikor még szólá Péter ez ígéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, a kik hallgatják vala e beszédet.

⁴⁵ És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, a kik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra * is kitöltetett a Szent Lélek ajándéka.

⁴⁶ Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak * és magasztalják az Istent. Akkor felele Péter:

⁴⁷ Vajjon eltilthatja-é * valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket * miképen mi is?

⁴⁸ És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. * Akkor kérék őt, hogy maradjon náluk néhány napig.