Biblia

¹ Meghallák azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is bevették az Istennek beszédét.

² Mikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vetekedének ő vele a zsidóságból valók,

³ Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.

⁴ Elkezdvén pedig Péter, megmagyarázta nékik rendre, mondván:

⁵ Én Joppé városában imádkozám; és láték elragadtatásban egy * látást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedőt, négy sarkánál fogva leeresztve az égből; és egészen hozzám szálla:

⁶ Melyre szememet rávetve megnézém, és látám a földi négylábú állatokat, a vadakat és a csúszómászókat és az égi madarakat.

⁷ Hallék pedig szót is, mely ezt mondja vala nékem: Kelj fel Péter, öljed és egyél!

⁸ Mondék azonban: Semmiképen sem, Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba.

⁹ Felele pedig nékem a szózat másodszor az égből: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.

¹⁰ Ez pedig három ízben történt; és ismét felvonaték az egész az égbe.

¹¹ És ímé, azonnal három férfiú érkezék a * házhoz, melyben valék, kik Czézáreából küldettek én hozzám.

¹² Mondá pedig nékem a Lélek, hogy menjek el velök minden kételkedés nélkül. Eljöve pedig velem ez a hat atyafi is; és bemenénk annak az embernek a házába:

¹³ És elbeszélé nékünk, mimódon látta, * a mint az angyal megálla az ő házában és ezt mondá néki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik;

¹⁴ Ő szólni fog hozzád olyan ígéket, melyek által megtartatol te és a te egész házadnépe.

¹⁵ Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Lélek ő reájok, * miképen mi reánk is kezdetben.

¹⁶ Megemlékezém pedig az Úrnak ama * mondásáról, a mint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni.

¹⁷ Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az * Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna?

¹⁸ Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsőíték az Istent, mondván: Eszerint hát a * pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!

¹⁹ Azok tehát, a kik eloszlottak az üldözés miatt, mely Istvánért * támadott, eljutának Fenicziáig, Cziprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálván az ígét, hanem csak a zsidóknak.

²⁰ Voltak azonban közöttük némely cziprusi és czirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust.

²¹ És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívővé lévén.

²² Elhatott pedig a hír ő felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; * és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig.

²³ Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az * Úrban.

²⁴ Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú vala ő. És nagy sokaság csatlakozék az * Úrhoz.

²⁵ Elméne pedig Barnabás * Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé őt Antiókhiába.

²⁶ És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték * keresztyéneknek.

²⁷ Ez időtájban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták.

²⁸ Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, * megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; a mely meg is lőn Klaudius császár idejében.

²⁹ A tanítványok pedig elhatározták, hogy a szerint, a mint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:

³⁰ A mit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez * Barnabás és Saulus keze * által.