Biblia

¹ Abban az időben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetből valók közül.

² Megöleté pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel.

³ És látván, hogy ez tetszik a zsidóknak, föltette magában, hogy elfogatja Pétert is. (Valának pedig a kovásztalan kenyerek * napjai.)

⁴ Kit el is fogatván, tömlöczbe veté, átadván négy négyes katonai szakasznak, hogy őrizzék őt; husvét után akarván őt a nép elé vezettetni.

⁵ Péter azért őrizteték a fogságban; a gyülekezet pedig szüntelen könyörög vala az Istennek ő érette.

⁶ Mikor pedig Heródes őt elő akará vezettetni, azon az éjszakán aluszik vala Péter két vitéz között, megkötözve két lánczczal; és őrök őrizék az ajtó előtt a tömlöczöt.

⁷ És ímé az Úrnak angyala * eljöve, és világosság fénylék a tömlöczben: és meglökvén Péter oldalát, felkölté őt, mondván: Kelj föl hamar! És leesének a lánczok kezeiről.

⁸ És monda néki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel saruidat. És úgy cselekedék. És monda néki: Vedd rád felsőruhádat és kövess engem!

⁹ És kimenvén, követé őt; és nem tudta, hogy valóság az, a mi történik az angyal által, hanem azt hitte, hogy látást lát.

¹⁰ Mikor pedig általmentek az első őrsön és a másodikon, jutának a vaskapuhoz, mely a városba visz; mely magától megnyílék előttük: és kimenvén, egy utczán előremenének; és azonnal eltávozék az angyal ő tőle.

¹¹ És Péter magához térve monda: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az ő angyalát, * és megszabadított engem Heródes kezéből és a zsidók népének egész várakozásától.

¹² És miután ezt megértette, elméne Máriának, a János anyjának házához, ki Márknak * neveztetik; hol sokan valának egybegyűlve és könyörögnek vala.

¹³ És mikor Péter zörgetett a tornácz ajtaján, egy Rhodé nevű szolgálóleány méne oda, hogy hallgatózzék:

¹⁴ És megismervén a Péter szavát, örömében nem nyitá meg a kaput, hanem befutván, hírül adá, hogy Péter áll a kapu előtt.

¹⁵ Azok pedig mondának néki: Elment az eszed. Ő azonban erősíté, hogy úgy van. Azok pedig mondának: Az ő angyala az.

¹⁶ Péter pedig szüntelen zörget vala: mikor azért felnyitották, megláták őt és elálmélkodának.

¹⁷ Miután pedig kezével hallgatást intett nékik, elbeszélé nékik, mimódon hozta ki őt az Úr a tömlöczből. És monda: Adjátok tudtára ezeket Jakabnak * és az atyafiaknak. És kimenvén elméne más helyre.

¹⁸ Mikor pedig megvirradt, nem csekély háborúság támada a vitézek között, mi történt hát Péterrel.

¹⁹ Heródes pedig mikor előkérte őt és nem találta, kivallatván az őröket, parancsolá, hogy kivégeztessenek. És lemenvén Júdeából Czézáreába, ott időzött.

²⁰ Heródes pedig ellenséges indulattal vala a tirusiak és sidoniak iránt; de azok egyakarattal eljövének ő hozzá, és Blástust, a király kamarását megnyervén, békességet kérének, mivelhogy az ő tartományuk a királyéból * élelmeztetik vala.

²¹ Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhájába felöltözve és székibe ülve nyilvánosan szóla hozzájuk.

²² A nép pedig felkiálta: Isten szava ez és nem emberé.

²³ És azonnal megveré őt az Úrnak angyala, * azért, hogy nem az Istennek adá a dicsőséget; * és a férgektől megemésztetvén, meghala.

²⁴ Az Istennek ígéje * pedig növekedik és terjed vala,

²⁵ Barnabás és Saulus pedig visszatérének Jeruzsálemből, betöltvén szolgálatukat, * maguk mellé véve Jánost is, kinek mellékneve Márk vala.