Biblia

¹ Lőn pedig Ikóniumban, hogy ők együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé.

² A kik azonban a zsidók közül nem hivének, felindíták és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak ellen.

³ Azért sok időt töltöttek ott, bátran prédikálva az Úrban, ki bizonyságot tesz * vala az ő kegyelmének beszéde mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által.

⁴ De a városnak sokasága meghasonlék; és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett valának.

⁵ És mikor a pogányok és zsidók az ő főembereikkel egybe támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék és megkövezzék őket,

⁶ Ők megtudták, és elfutának Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományba,

⁷ És ott prédikálják vala az evangyéliomot.

⁸ És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta * volt, és soha nem járt.

⁹ Ez hallá Pált beszélni: a ki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,

¹⁰ Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött * és járt.

¹¹ A sokaság pedig mikor látta, a mit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!

¹² És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő.

¹³ Jupiter papja pedig, a kinek temploma az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala.

¹⁴ Mikor azonban ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván

¹⁵ És ezt mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és * azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez * térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban * valókat:

¹⁶ Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk * útján haladni:

¹⁷ Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság * nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.

¹⁸ És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék.

¹⁹ Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék * Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt.

²⁰ De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.

²¹ És miután hirdették az evangyéliomot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.

²² Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg * a hitben, és hogy sok háborúságon által kell * nékünk az Isten országába bemennünk.

²³ Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket, * imádkozván bőjtölésekkel * egybe, ajánlák őket az Úrnak, kiben hittek vala.

²⁴ És Pisidián általmenvén, menének Pamfiliába.

²⁵ És miután Pergában hirdették az ígét, lemenének Attáliába;

²⁶ És onnét elhajózának Antiókhiába, a honnét az Isten kegyelmére bízták volt őket arra a munkára, melyet elvégeztek.

²⁷ Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velök, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre.

²⁸ Ott aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal.