Biblia

¹ Miután pedig általmentek Ámfipolison és Apollónián, Thessalonikába * érkeztek, a hol volt a zsidóknak zsinagógájok.

² Pál pedig, a mint szokása vala, beméne hozzájok, és három szombaton át vetekedék velök az írásokból,

³ Megmagyarázva és kimutatva, hogy a Krisztusnak szükség * volt szenvedni és feltámadni a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, * a kit én hirdetek néktek.

⁴ És némelyek azok közül hivének és csatlakozának Pálhoz és Siláshoz; úgyszintén az istenfélő görögök * közül nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül nem kevesen.

⁵ De a zsidók, * kik nem hisznek vala, írigységtől felindíttatván, és magok mellé vévén a piaczi népségből némely gonosz férfiakat, és csődületet támasztván, felháboríták a várost; és a Jáson házát megostromolván, igyekeztek őket kihozni a nép közé.

⁶ Mikor pedig őket nem találák, Jásont és némely atyafiakat vonszolák a város előljárói elé, kiáltozva, hogy ezek az országháborítók itt is megjelentek;

⁷ Kiket Jáson házába fogadott: pedig ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy mást tartanak királynak, * Jézust.

⁸ Fel is indíták a sokaságot és a város előljáróit, kik hallják vala ezeket.

⁹ De mikor kezességet nyertek Jáson és a többiek részéről, elbocsáták őket.

¹⁰ Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán * elküldék Pált Silással egyetemben Béreába; kik mikor odamentek, elmenének a zsidóknak zsinagógájába.

¹¹ Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, * ha úgy vannak-é ezek.

¹² Sokan hivének azért ő közülök; sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem * kevesen.

¹³ Mikor azonban tudtokra esett a Thessalonikából való zsidóknak, hogy Béreában is prédikálta Pál az Istennek ígéjét, elmenének, és a sokaságot ott is felháboríták.

¹⁴ De akkor mindjárt kibocsáták az atyafiak Pált, hogy utazzék a tenger felé; Silás és Timótheus azonban ott maradának.

¹⁵ A kik pedig elkísérték Pált, elvivék őt egész Athénig; és parancsát vévén Siláshoz és Timótheushoz, hogy minél hamarább menjenek ő * hozzá, elmenének.

¹⁶ Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala ő benne, látván, hogy a város bálványokkal * van tele.

¹⁷ Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piaczon mindennap azokkal, a kiket előtalált.

¹⁸ Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak ő vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik.

¹⁹ És megragadván őt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajjon megérthetjük-é mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz?

²⁰ Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek.

²¹ Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában.

²² Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket.

²³ Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. A kit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.

²⁴ Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban * van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban * nem lakik.

²⁵ Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, * holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és * mindent;

²⁶ És az egész emberi nemzetséget egy vérből * teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és * lakásuknak határait;

²⁷ Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és * megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem:

²⁸ Mert ő benne * élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk.

²⁹ Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához * hasonlatos az istenség.

³⁰ E tudatlanságnak idejét azért elnézvén * az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy * megtérjenek:

³¹ Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, * kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt * halottaiból.

³² Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged e felől.

³³ És ilyen módon Pál kiméne azok közül.

³⁴ Némely férfiak azonban csatlakozván ő hozzá, hivének; ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevű asszony, és mások ő velök.