Biblia

¹ A mint pedig, ő tőlük elszakadván, elindultunk, egyenesen haladva Kóusba érkezénk, másnap pedig Rhodusba, és onnét Patarába.

² És mikor találtunk egy hajót, mely Fenicziába méne által, abba beülvén, elhajózánk.

³ És miután megláttuk Cziprust és elhagytuk azt balkézre, evezénk Siriába, és Tirusban köténk ki: mert a hajó ott rakja vala ki a terhét.

⁴ És ott maradánk hét napig, miután feltaláltuk a tanítványokat, * kik Pálnak mondják vala a Lélek által, hogy ne menjen fel * Jeruzsálembe.

⁵ Mikor pedig eltöltöttük azokat a napokat, kimenvén, elutazánk; kikísérvén bennünket mindnyájan feleségestől, gyermekestől egészen a városon kívülre. És a tenger partján térdre esve imádkozánk.

⁶ És egymástól elbúcsúzván, beülénk a hajóba, azok pedig megtérének az övéikhez.

⁷ Mi pedig a hajózást bevégezvén, Tirusból eljutánk Ptolemaisba; és köszöntvén az atyafiakat, nálok maradánk egy napig.

⁸ Másnap pedig elmenvén Pál és mi, kik ő vele valánk, érkezénk Czezáreába; és bemenvén a Filep evangyélista házába, ki ama * hét közül való vala, ő nála maradánk.

⁹ Ennek pedig vala négy szűz leánya, a kik prófétálnak * vala.

¹⁰ Mialatt pedig mi több napig ott maradánk, alájöve egy Júdeából való próféta, névszerint * Agabus.

¹¹ És mikor hozzánk jött, vevé Pálnak az övét, és megkötözvén a maga kezeit és lábait, monda: Ezt mondja a Szent Lélek: A férfiút, a kié ez az öv, ekképen kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben, és adják a pogányoknak kezébe.

¹² Mikor pedig ezeket hallottuk, kérők, mind mi, mind az oda valók, hogy ne menjen fel * Jeruzsálembe.

¹³ De Pál felele: Mit míveltek sírván és az én szívemet kesergetvén? mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok * Jeruzsálemben az Úr Jézusnak nevéért.

¹⁴ Mikor azért nem engedett, megnyugodtunk, mondván: Legyen meg az Úrnak akaratja.

¹⁵ E napok után pedig felkészülődvén, felmenénk Jeruzsálembe.

¹⁶ Jövének pedig mi velünk együtt a tanítványok közül is Czézáreából, kik elvezetének bizonyos cziprusi Mnásonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy ott legyen szállásunk.

¹⁷ Mikor azért Jeruzsálembe jutottunk, örömmel fogadának minket az atyafiak.

¹⁸ Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz; * és a vének mindnyájan ott valának.

¹⁹ És köszöntvén őket, elbeszélé egyenként, a miket az Isten a pogányok között az ő szolgálata által cselekedett.

²⁰ Azok pedig ezt hallván, dicsőíték az Urat; és mondának néki: Látod, atyámfia, mely sok ezeren vannak zsidók, kik hívőkké lettek; és mindnyájan buzognak a törvény mellett:

²¹ Felőled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, kik a pogányok között vannak, Mózestől való elszakadásra tanítod, azt mondván, hogy ne metéljék körül fiaikat, se a zsidó szokások szerint * ne járjanak.

²² Micsoda annakokáért? Mindenesetre össze kell gyülekezni a sokaságnak; mert meghallják, hogy ide jöttél.

²³ Ezt míveld azért, a mit néked mondunk: Van mi köztünk négy férfiú, kik fogadalmat * vettek magokra;

²⁴ Ezeket magad mellé vévén, tisztulj meg velök, és költs rájok, hogy megnyíressék fejöket: * és megtudják mindenek, hogy semmi sincs azokban, a miket te felőled hallottak; hanem te magad is úgy jársz, hogy a törvényt megtartod.

²⁵ A pogányokból lett hívők felől pedig mi írtunk, azt * végezvén, hogy ők semmi ilyenfélét ne tartsanak meg, hanem csak oltalmazzák meg magokat mind a bálványoknak áldozott hústól, mind a vértől, mind a fúlvaholt állattól, mind a paráznaságtól.

²⁶ Akkor Pál maga mellé véve azokat a férfiakat, másnap ő velök megtisztulván, beméne a templomba, bejelentvén a tisztulás napjainak eltelését, a míg mindegyikökért elvégeztetik az áldozat.

²⁷ Mikor pedig a hét nap immár eltelőben volt, az Ázsiából való zsidók, meglátván őt a templomban, felindíták az egész sokaságot, és reá veték kezöket,

²⁸ Kiáltván: Izraelita férfiak, legyetek segítségül: ez az az ember, ki e nép ellen, a törvény ellen és e hely * ellen tanít mindenkit mindenütt; ezen felül még görögöket is hozott be a templomba, és megfertéztette ezt a szent helyet.

²⁹ Mert látták vala annakelőtte az efézusi Trofimust ő * vele a városban, kiről azt vélék, hogy Pál bevitte a templomba.

³⁰ Megmozdula azért az egész város, és a nép összecsődüle: és Pált megragadván, vonszolják vala ki őt a templomból: és mindjárt bezáratának az ajtók.

³¹ Mikor pedig meg akarák őt ölni, feljuta a hír a sereg ezredeséhez, hogy az egész Jeruzsálem felzendült.

³² Ki azonnal vitézeket és századosokat vévén maga mellé, lefutott hozzájok. Azok pedig mikor meglátták az ezredest és a vitézeket, megszűnének Pált verni.

³³ Akkor odaérvén az ezredes, elfogatá őt, és parancsolá, hogy kötözzék meg két lánczczal; és tudakozá, hogy kicsoda és mit cselekedett.

³⁴ De ki egyet, ki mást kiált vala a sokaság között; és mikor nem értheté meg a bizonyos valóságot a zajongás miatt, parancsolá, hogy vigyék el őt a várba.

³⁵ Mikor pedig a lépcsőkhöz jutott, lőn, hogy úgy vivék őt a vitézek a néptömeg erőszaktétele miatt;

³⁶ Mert követi vala a népnek sokasága, kiáltozva: Öld meg őt!

³⁷ És mikor immár a várba akarák bevinni Pált, monda az ezredesnek: Vajjon szabad-e nékem valamit szólanom te hozzád? Az pedig monda: Tudsz görögül?

³⁸ Hát nem te vagy az az egyiptomi, ki e napoknak előtte fellázította és kivitte a pusztába azt a négyezer orgyilkos férfiút?

³⁹ Monda pedig Pál: Én ugyan tárzusi zsidó * ember vagyok, Cziliczia nem ismeretlen városának polgára; de kérlek téged, engedd meg nékem, hogy szóljak a néphez.

⁴⁰ Mikor aztán az megengedte, Pál a lépcsőkön állva intett kezével a népnek: és mikor nagy csendesség lőn, megszólala zsidó nyelven, mondván: