Biblia

¹ Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilenczre.

² És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta * vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, a kik bemennek a temlomba.

³ Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ő tőlük alamizsnát.

⁴ Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk!

⁵ Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tőlük.

⁶ Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!

⁷ És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái.

⁸ És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velök a templomba, járkálva és szökdelve * és dícsérve az Istent.

⁹ És látá őt az egész nép, hogy jár és dícséri az Istent:

¹⁰ És megismerék őt, hogy ő volt az, a ki alamizsnáért ült a templomnak Ékeskapujában; és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, a mi történt vala ő vele.

¹¹ Mikor pedig ragaszkodék Péterhez és Jánoshoz az a sánta, a ki meggyógyult, az egész nép álmélkodva összefuta ő hozzájok a tornáczba, mely Salamonénak neveztetik.

¹² Mikor pedig ezt látta Péter, monda a népnek: Izráel férfiai, mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mi reánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy jámborságunkkal míveltük volna azt, hogy az járjon?

¹³ Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát, Jézust, kit ti elárulátok, és megtagadátok Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, * hogy elbocsátja.

¹⁴ Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember * bocsáttassék el néktek,

¹⁵ Az életnek fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi vagyunk bizonyságai.

¹⁶ És az ő nevében való hit * által erősítette meg az ő neve ezt, a kit láttok és ismertek; és a hit, mely ő általa van, adta néki ezt az épséget mindnyájan a ti szemetek láttára.

¹⁷ De most, atyámfiai, tudom, * hogy tudatlanságból cselekedtetek, miképen a ti fejedelmeitek is.

¹⁸ Az Isten pedig, a mikről eleve megmondotta minden ő prófétájának szája által, hogy a Krisztus elszenvedi, * ekképen töltötte be.

¹⁹ Bánjátok meg azért és térjetek meg, * hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés * idei az Úrnak színétől.

²⁰ És elküldje a Jézus Krisztust, * a ki néktek előre hirdettetett.

²¹ Kit az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjá teremtetnek mindenek, a mikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva.

²² Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt * néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, a mit csak szólánd néktek.

²³ Lészen pedig, hogy minden lélek, valamely nem hallgatánd arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül.

²⁴ De a próféták is mindnyájan Sámueltől és a következőktől fogva, a kik csak szóltak, e napokról jövendöltek.

²⁵ Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal, mondván * Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei mindnyájan.

²⁶ Az Isten az ő Fiát, Jézust első sorban néktek támasztván, * elküldé őt, hogy megáldjon * titeket, mindegyikőtöket megtérítvén bűneitekből.