Biblia

¹ Míg ők azonban a néphez szólottak, oda léptek hozzájuk a papok és a templom felügyelője * és a * sadduczeusok,

² Neheztelve a miatt, hogy ők a népet tanítják, és hirdetik a Jézusban a * halálból való feltámadást;

³ És rájuk veték kezüket, és veték őket őrizet * alá másnapig, mert már este vala.

⁴ Sokan pedig azok közül, kik hallgaták az ígét, hivének; és lőn a férfiak száma mintegy ötezer.

⁵ Lőn pedig, hogy másnapra * egybegyűlének azoknak fejei, vénei és írástudói Jeruzsálembe.

⁶ És Annás, * a főpap, és Kajafás és János és Sándor, és a kik csak főpapi nemzetségbeliek valának.

⁷ És mikor őket a középre állaták, tudakozzák vala: Micsoda * hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?

⁸ Akkor Péter, Szent Lélekkel * megtelve, monda nékik: Népnek fejedelmei és Izráelnek vénei!

⁹ Ha e mai napon mi egy nyavalyás emberrel való jótétemény felől hallgattatunk ki, mi által gyógyult meg ez:

¹⁰ Legyen tudtotokra mindnyájotoknak és az Izráel egész népének, hogy a názáretbeli Jézus Krisztusnak neve * által, a kit ti megfeszítettetek, kit Isten feltámasztott halottaiból, az által áll ez ti előttetek épségben.

¹¹ Ez ama kő, * melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé.

¹² És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, * mely által kellene nékünk megtartatnunk.

¹³ Mikor pedig látták Péternek és Jánosnak a szólásban való bátorságukat, és megértették, hogy írástudatlan és közönséges emberek, csodálkoznak vala; meg is ismerék őket, hogy a Jézussal voltak vala.

¹⁴ Mikor azonban látták, hogy a mely ember meggyógyult vala, ő velök együtt ott áll, semmit nem bírtak ellenök szólni.

¹⁵ Mikor pedig őket a gyűlésből kiküldötték, tanácskoztak maguk közt, mondván:

¹⁶ Mit cselekedjünk ez emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda lőn általok, mindazoknak, kik Jeruzsálemben laknak, tudtokra van, és el nem tagadhatjuk.

¹⁷ De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegetéssel fenyegessük meg őket, hogy többé egy embernek se szóljanak ebben a névben.

¹⁸ Azért beszólítván őket, megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne szóljanak és ne tanítsanak a * Jézus nevében.

¹⁹ Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, * ítéljétek meg!

²⁰ Mert nem * tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.

²¹ Amazok pedig nem találván semmi módot, hogyan büntessék meg őket, még megfenyegetvén, elbocsáták őket a nép miatt, mert mindnyájan dicsőítik vala az Istent azért, a mi történt.

²² Mert több vala negyven esztendősnél az az ember, kin a gyógyításnak ez a csodája lett vala.

²³ Mikor pedig elbocsáttattak, menének az övéikhez, és elbeszélék, a miket a főpapok és a vének mondottak nékik.

²⁴ Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, * és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levő dolgot.

²⁵ Ki Dávidnak, a te szolgádnak szája által ezt * mondottad: Miért zúgolódtak a pogányok, és gondoltak a népek hiábavalókat?

²⁶ Felállottak a földnek királyai, és a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és az ő Krisztusa ellen.

²⁷ Mert bizony egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, a kit felkentél, Heródes * és Ponczius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével,

²⁸ Hogy véghezvigyék, a mikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, * hogy megtörténjenek.

²⁹ Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet,

³⁰ A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák * történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.

³¹ És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.

³² A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök * köz vala.

³³ És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon.

³⁴ Mert szűkölködő sem vala ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát,

³⁵ És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, a mint kinek-kinek szüksége vala.

³⁶ József is, ki az apostoloktól Barnabásnak neveztetett el (a mi megmagyarázva annyi, mint Vígasztalás Fia), Lévita, származása szerint ciprusi.

³⁷ Mivelhogy néki mezeje vala, eladván, a pénzt elhozá, és az apostolok lábainál letevé.