Biblia

¹ Monda pedig a főpap: Vajjon így vannak-é hát ezek?

² Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott,

³ És monda néki: Eredj ki a te földedből * és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked.

⁴ Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, lakozék Háránban: * és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, a melyen ti most laktok:

⁵ És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő magvának * ő utána, holott nem vala néki gyermeke.

⁶ Szólt pedig az Isten akképen, hogy az ő magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, * négyszáz esztendeig.

⁷ De azt a népet, melynek szolgálnak, én * megítélem, monda az Isten: és ezek után kijőnek, és szolgálnak nékem e helyen.

⁸ És adta néki a körülmetélés * szövetségét: és így nemzé Izsákot, * és körülmetélé őt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, * és Jákób a * tizenkét pátriárkhát.

⁹ A pátriárkhák pedig irígységből eladák Józsefet Égyiptomba; * de Isten vele vala,

¹⁰ És megszabadítá őt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget a Faraó előtt, Égyiptom királya előtt, ki őt Égyiptom fölé és az ő egész háza fölé * kormányzóul állatá.

¹¹ Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink.

¹² Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona, * elküldé először a mi atyáinkat.

¹³ És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, * és a Faraó megtudá a József nemzetségét.

¹⁴ És József elküldvén, magához hívatá az ő atyját, Jákóbot, és * egész hetvenöt lélekből álló nemzetségét.

¹⁵ Leméne azért * Jákób Égyiptomba, és meghala * ő és a mi atyáink;

¹⁶ És elvitetének Sikembe, és helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem atyjának * fiaitól.

¹⁷ Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, * melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és * megsokasodék Égyiptomban,

¹⁸ Mindaddig, mígnem más király támada, * ki nem ismeri vala Józsefet.

¹⁹ Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak.

²⁰ Akkor születék Mózes, és * ékes vala az Isten előtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték.

²¹ Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé, és felnevelé * őt a saját fia gyanánt.

²² És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben.

²³ Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel * fiait.

²⁴ És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az égyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetett.

²⁵ És azt gondolá, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg.

²⁶ Másnap meg olyankor jelent meg köztük, * mikor összevesztek, és inté őket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal?

²⁷ De az, a ki felebarátját bántalmazta, elutasítá őt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk?

²⁸ Csak nem akarsz engem is megölni, miképen megöléd tegnap az égyiptomit?

²⁹ E beszédre aztán Mózes elfuta és lőn jövevény a Midián földén, * a hol két fia születék.

³⁰ És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala * csipkebokornak tüzes lángjában.

³¹ Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig oda méne, hogy megszemlélje, lőn az Úrnak szava ő hozzá:

³² Én vagyok * a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni.

³³ Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat * lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.

³⁴ Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Égyiptomban van, és az ő fohászkodásukat * meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam; most azért jőjj, elküldelek téged Égyiptomba.

³⁵ Ezt a Mózest, a kit megtagadának, mondván: Ki tett téged * fejedelemmé és bíróvá? ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, a ki megjelent néki a * csipkebokorban.

³⁶ Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén * Égyiptomnak földében és a Verestengeren * és a pusztában negyven * esztendeig.

³⁷ Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek * az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok.

³⁸ Ez az, a ki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai * hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő * igéket vőn, hogy nékünk adja;

³⁹ A kinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívökben Égyiptom felé fordulának,

⁴⁰ Ezt mondván Áronnak: Csinálj nékünk * isteneket, kik előttünk járjanak: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földéből kihozott, nem tudjuk, mi történt ő vele.

⁴¹ És borjúképet * csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az ő kezeik csinálmányaiban.

⁴² Az Isten pedig elfordula, és adá őket, hogy szolgáljanak az ég * seregének; a mint meg van írva * a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza?

⁴³ Sőt inkább hordoztátok a * Molok sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilónon túl.

⁴⁴ A bizonyságnak sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, a mint parancsolta az, a ki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára * csinálja, melyet látott vala.

⁴⁵ Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak * Józsuéval, mikor birodalmukba vették a pogányokat, kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, mind a Dávidnak napjaiig;

⁴⁶ Ki kegyelmet talált az Isten * előtt, és könyörgött, hogy hajlékot * találhasson a Jákób Istenének.

⁴⁷ Salamon építe pedig néki * házat.

⁴⁸ De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, * mint a próféta mondja:

⁴⁹ A menny nékem ülőszékem, * a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?

⁵⁰ Nem az én kezem csinálta-é mindezeket?

⁵¹ Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, * ti azonképen.

⁵² A próféták közül kit nem üldöztek a * ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá * lettetek;

⁵³ Kik a törvényt angyalok * rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg.

⁵⁴ Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala ő ellene.

⁵⁵ Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, * a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja * felől,

⁵⁶ És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.

⁵⁷ Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának;

⁵⁸ És kiűzvén * a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok * pedig felsőruháikat * egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.

⁵⁹ Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én * lelkemet!

⁶⁰ Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd * nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék.