Biblia

¹ Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának * példabeszédei,

² Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére;

³ Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére;

⁴ Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására.

⁵ Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat.

⁶ Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére.

⁷ Az Úrnak félelme * feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják.

⁸ Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását * el ne hagyd.

⁹ Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra.

¹⁰ Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne * fogadd beszédöket.

¹¹ Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk * vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül;

¹² Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak;

¹³ Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal;

¹⁴ Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak:

¹⁵ Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat * ösvényüktől;

¹⁶ Mert lábaik a gonoszra * futnak, és sietnek a vérnek ontására.

¹⁷ Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt:

¹⁸ Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek;

¹⁹ Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét * veszi el.

²⁰ A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon * zengedezteti az ő szavát.

²¹ Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit.

²² Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?!

²³ Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek.

²⁴ Mivelhogy hívtalak * titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette;

²⁵ És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok:

²⁶ Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek.

²⁷ Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, * és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás.

²⁸ Akkor segítségül hívnak engem, de nem * hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak.

²⁹ Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották.

³⁰ Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet.

³¹ Esznek azért az ő útjoknak * gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek.

³² Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket.

³³ A ki pedig hallgat engem, lakozik * bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.