Biblia

¹ A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja ő.

² Nem erősül meg ember * az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök * ki nem mozdul.

³ A derék asszony * koronája az ő férjének; de mint az ő csontjaiban való rothadás, olyan a megszégyenítő.

⁴ Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.

⁵ Az istenteleneknek beszédei leselkednek * a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.

⁶ Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.

⁷ Az ő értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjű útálatos lesz.

⁸ Jobb, a kit kevésre * tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szűk kenyerű.

⁹ Az igaz az ő barmának * érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.

¹⁰ A ki míveli az ő földét, * megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.

¹¹ Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád gyümölcsöt.

¹² Az ajkaknak vétkében gonosz tőr van, * de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.

¹³ Az ő szájának * gyümölcséből elégedik meg a férfi jóval; és az ő cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.

¹⁴ A bolondnak úta helyes az ő szeme előtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.

¹⁵ A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.

¹⁶ A ki igazán szól, megjelenti * az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.

¹⁷ Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; * de a bölcseknek nyelve orvosság.

¹⁸ Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.

¹⁹ Álnokság van a gonosz gondolóknak * szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.

²⁰ Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.

²¹ Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hűségesen, kedvesek ő nála.

²² Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a * bolondságot.

²³ A gyorsaknak keze uralkodik; a rest * pedig adófizető lesz.

²⁴ A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.

²⁵ Útba igazítja az ő felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti őket.

²⁶ Nem süti meg a * rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.

²⁷ Az igazságnak útjában van élet; és az ő ösvényének úta halhatatlanság.