Biblia

¹ Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj * azokkal lenni.

² Mert pusztítást gondol az ő szívök, és bajt szólnak az ő * ajkaik.

³ Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg.

⁴ És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.

⁵ A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű.

⁶ Mert az eszes tanácsokkal * viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.

⁷ Magas a bolondnak a * bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az ő száját.

⁸ A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják.

⁹ A balgatag dolognak gondolása bűn; és a rágalmazó az ember előtt útálatos.

¹⁰ Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.

¹¹ Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, * és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!

¹² Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ő érti, és a ki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az * ő cselekedetei szerint fizet.

¹³ Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.

¹⁴ Ilyennek * ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!

¹⁵ Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát!

¹⁶ Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél * azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek.

¹⁷ Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; * és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,

¹⁸ Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját te reád.

¹⁹ Ne gerjedj haragra * a gonosztevők ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;

²⁰ Mert a gonosznak nem lesz jó vége, az istentelenek szövétneke * kialszik.

²¹ Féld az Urat, fiam, és a * királyt; a pártütők közé ne elegyedjél.

²² Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?

²³ Ezek is a bölcsek szavai. Személyt válogatni * az ítéletben * nem jó.

²⁴ A ki azt mondja az istentelennek: igaz * vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.

²⁵ A kik pedig megfeddik a bűnöst, azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájok!

²⁶ Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.

²⁷ Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben; annakutána építsd * a házadat.

²⁸ Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é valakit a te ajkaiddal?

²⁹ Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek * az embernek az ő cselekedete szerint.

³⁰ A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőleje mellett.

³¹ És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepüje elromlott vala.

³² Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, ezt a tanulságot vevém abból:

³³ Egy kis * álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,

³⁴ És így jő el, mint az útonjáró, a * te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.