Biblia

¹ Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,

² Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megőrizzék.

³ Mert színmézet csepeg * az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az ő ínye.

⁴ De annak vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.

⁵ Az ő lábai a halálra mennek, az ő léptei a sírba törekszenek.

⁶ Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy ő eszébe venné.

⁷ Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditől!

⁸ Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,

⁹ Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a * kegyetlennek;

¹⁰ Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne jusson.

¹¹ Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,

¹² És azt kelljen mondanod: miképen gyűlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,

¹³ És nem hallgattam az én vezetőim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!

¹⁴ Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!

¹⁵ Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepiből folyóvizet.

¹⁶ Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?

¹⁷ Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.

¹⁸ Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.

¹⁹ A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az ő emlői elégítsenek meg téged minden időben, az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.

²⁰ És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?

²¹ Mert az Úrnak szemei előtt vannak mindenkinek * útai, és minden ösvényeit ő * rendeli.

²² A maga álnokságai * fogják meg az istentelent, és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.

²³ Ő meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.