Biblia

¹ Czírusnak, * Persia királyának harmadik esztendejében egy ige jelenteték Dánielnek, a * ki Baltazárnak nevezteték; igaz az ige és nagy bajról való; és figyele az igére és megérté a látomást.

² Azokon a napokon én, Dániel, bánkódtam három egész hétig.

³ Kívánatos étket nem ettem, hús és bor nem ment az én számba, és soha sem kentem meg magamat, míg el nem telék az egész három hét.

⁴ És az első hónapnak huszonnegyedik napján, ímé én a nagy * folyóvíznek, azaz a Hiddekelnek partján valék.

⁵ És felemelém szemeimet, és látám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka * ufázi aranynyal övezve.

⁶ És teste olyan mint a társiskő, és orczája olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égő szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércznek színe, és az ő beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása.

⁷ És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, a kik velem valának, * nem látták a látomást; hanem nagy rettenés szálla reájok, és elfutának, hogy elrejtőzzenek.

⁸ És én egyedül hagyattam, és látám ezt a nagy látomást, és semmi erő sem marada bennem, és orczám eltorzula, és * oda lőn minden erőm.

⁹ És hallám az ő beszédének szavát; és mikor hallám az ő beszédének szavát, én ájultan * orczámra esém, és pedig orczámmal a földre.

¹⁰ És ímé, egy kéz illete engem, és felsegített térdeimre és tenyereimre;

¹¹ És monda nékem: Dániel, kedves férfiú! Értsd meg a beszédeket, a melyeket én szólok néked, és állj helyedre, mert most te hozzád küldettem! És mikor e szót szólá velem, felállék reszketve.

¹² És monda nékem: Ne félj Dániel: mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és * sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédid, és én a te beszédeid miatt jöttem.

¹³ De Persiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és ímé * Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a persa királyoknál;

¹⁴ Jöttem pedig, hogy tudtodra adjam, a mi a te népedre az * utolsó időkben következik: mert a látomás azokra a napokra szól.

¹⁵ És mikor ilyen szavakkal szóla velem, orczámmal a földre esém és megnémulék.

¹⁶ És ímé, olyan valaki, mint egy ember-fia, megilleté ajkaimat és megnyitám * a számat és szólék és mondám annak, a ki előttem * álla: Uram, a látomás miatt reám fordulának az én fájdalmaim, annyira, hogy semmi erőm nincsen.

¹⁷ És mi módon szólhat ezzel az én Urammal ennek az én Uramnak szolgája? Hiszen bennem attól fogva nem álla meg az erő, és lélekzet sem marada bennem.

¹⁸ És ismét illete engem az emberhez hasonló, és megerősíte engem.

¹⁹ És monda: Ne félj, te kedves férfiú; békesség néked, légy erős és bizony erős! És mikor szóla velem, megerősödém, és mondék: Szóljon az én Uram, mert megerősítél engemet.

²⁰ És monda: Tudod-é, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek * a persa fejedelem ellen; és ha én kimegyek, * ímé Görögország fejedelme jő elő!

²¹ De megjelentem néked, a mi fel van jegyezve az igazság írásában; és senki sincsen, a ki én velem tartana ezek ellenében, hanem csak * Mihály a ti fejedelmetek.