Biblia

¹ És lőn az Úrnak szava énhozzám, mondván:

² Embernek fia! pártos ház közepette lakol, kiknek szemeik vannak a látásra, de nem látnak, * füleik vannak a hallásra, de nem hallanak, mert ők pártos ház.

³ És te, embernek fia, készíts magadnak vándorútra való eszközöket, és vándorolj ki nappal szemeik előtt, és vándorolj ki helyedről más helyre szemök láttára; talán meglátják! mert ők pártos * ház.

⁴ És vidd ki eszközeidet, úgy, mint vándorútra való eszközöket, nappal szemök láttára, te pedig menj ki estve szemök láttára, úgy a hogy a vándorok szoktak.

⁵ Szemök láttára lyukaszd át a falat, és azon át vidd ki.

⁶ Szemök láttára emeld válladra, a sötétben vidd ki, orczádat fedd be, hogy ne lásd a földet, mert csodajelül rendeltelek az Izráel házának.

⁷ Úgy cselekedtem azért, a mint parancsolva vala nékem; eszközeimet kihordám nappal, mint vándorútra való eszközöket, és este átlyukasztám a falat kezemmel; a sötétben kivivém, vállamra emelém szemök láttára.

⁸ És lőn az Úr beszéde én hozzám reggel, mondván:

⁹ Embernek fia! Nem mondta-é néked Izráel háza, ez a pártos * ház: mit cselekszel?

¹⁰ Mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: a fejedelemnek szól ez a próféczia, ki Jeruzsálemben van, és Izráel egész házának, a mely ott lakozik.

¹¹ Mondjad: Én csodajeletek vagyok; a mint én cselekedtem, úgy történik velök: fogságba, rabságra mennek.

¹² És a fejedelem, ki közöttök van, vállát megrakván a sötétben, kimegyen; a falat átlyukasztják, hogy így vigyék ki őt, * orczáit befedi, hogy ne lássa szemeivel épen ő a földet.

¹³ És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem őt Bábelbe a Káldeusok földére, de azt nem fogja látni, * és ott fog meghalni.

¹⁴ És mindeneket, kik körülte vannak az ő segítségére, és minden seregeit szélnek szórom mindenfelé, és kardot vonok * utánok.

¹⁵ És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eloszlatom őket a pogányok közé, és szétszórom őket a tartományokba.

¹⁶ De meghagyok közülök kevés férfiakat * a fegyvertől, éhségtől s döghaláltól, hogy elbeszéljék minden útálatosságukat a pogányok közt, a kik közé mennek, s hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

¹⁷ És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

¹⁸ Embernek fia! kenyeredet rettegéssel egyed, és vizedet reszketéssel és félelemmel igyad.

¹⁹ És szólj a föld népének: Ezt mondja az Úr Isten Jeruzsálem lakóiról, Izráel földjéről: kenyeröket félelemmel eszik és vizöket ájulással iszszák, hogy pusztaságra vetkőzzék földje bőségéből minden lakói álnoksága miatt.

²⁰ És a lakott városok elpusztulnak s a föld pusztaság lesz és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

²¹ És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

²² Embernek fia! micsoda közmondástok van néktek Izráel földjén? hogy azt mondják: a napok * csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás.

²³ Ezokért mondd nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Megszüntetem e közmondást és nem mondogatják azt többé Izráelben, sőt inkább mondd nékik: elközelgettek a napok, és minden látás teljesül.

²⁴ Mert nem lesz többé semmi hiábavaló látás és hizelgő jövendölgetés Izráel házának közepette.

²⁵ Mert én szólok, az Úr; s a mely szót szólok, meglészen, nem halad tovább. Mert a ti napjaitokban, pártos ház, szólok egy szót és megcselekszem, ezt mondja az Úr Isten!

²⁶ És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

²⁷ Embernek fia! ímé, Izráel háza ezt mondja: A látás, melyet ez lát, sok napra való, * és messze időkre prófétál ő.

²⁸ Ezokért mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem; a mit * szólok, az a szó meglészen, ezt mondja az Úr Isten.