Biblia

¹ És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

² Embernek fia! mondjad Tírus fejedelmének: Ezt mondja az Úr Isten: Mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy * és nem Isten, mégis olylyá tevéd szíved, minő az Isten szíve,

³ Lám, hát bölcsebb volnál te * Dánielnél! Semmi elrejtett dolog nem homályos néked!

⁴ Bölcseségeddel * és értelmeddel gyűjtöttél magadnak gazdagságot, s gyűjtöttél aranyat s ezüstöt kincses házaidba.

⁵ Bölcseségednek nagy voltával kereskedésed közben megsokasítád gazdagságodat, és felfuvalkodott * szíved gazdagságod miatt.

⁶ Ezokáért így szól az Úr Isten: Mivel olylyá tevéd szíved, * minő az Isten szíve:

⁷ Azért ímé, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonszák fegyvereiket bölcseséged szépsége ellen, és megfertéztetik fényességedet.

⁸ A sírgödörbe szállítnak alá, s meghalsz a megölettek halálával a tengerek szívében.

⁹ Vajjon mondván mondod-é megölőd előtt: Isten vagyok én? holott ember vagy és nem Isten a téged átütőnek kezében!

¹⁰ Körülmetéletlenek * halálával halsz meg, idegeneknek keze által. Mert én szóltam, ezt mondja az Úr Isten.

¹¹ És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

¹² Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcseséggel, tökéletes * szépségben.

¹³ Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle * drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél.

¹⁴ Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál.

¹⁵ Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned.

¹⁶ Kereskedésed bősége miatt belsőd erőszakossággal telt meg és vétkezél; azért levetélek téged az Isten hegyéről, és elvesztélek, te * oltalmazó Kérub, a tüzes kövek közül.

¹⁷ Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad * bölcseségedet fényességedben; * a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemök gyönyörűségére.

¹⁸ Vétkeid sokaságával kereskedésed hamisságában megfertéztetted szenthelyeidet; azért tüzet hoztam ki belsődből, ez emésztett meg téged; és tevélek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek.

¹⁹ Mindnyájan, a kik ismertek a népek közt, * elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!

²⁰ És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

²¹ Embernek fia! vesd tekintetedet Sidonra, és prófétálj ellene.

²² És mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened megyek, Sidon, és megdicsőítem magamat közepetted, * hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor ítéleteket cselekszem benne, és megszentelem magamat benne.

²³ És bocsátok reá * döghalált és vért utczáira, és sebesültek hullanak el benne fegyver miatt, mely reá jő mindenfelől; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

²⁴ És ne legyen többé Izráel házának szúró tövise * és fájdalomszerző tüskéje mindazok között, kik körülöttök vannak, kik őket megvetik, és tudják meg, hogy én vagyok az Úr.

²⁵ Így szól az Úr Isten: Mikor egybegyűjtöm * Izráel házát a népek közül, kik közé szétszórattak, akkor megszentelem magamat rajtok a pogányok szeme láttára, és laknak az ő földjökön, melyet adtam Jákóbnak, az én szolgámnak.

²⁶ És laknak azon bátorsággal, és házakat * építenek s szőlőket plántálnak, és laknak bátorsággal, mikor ítéleteket cselekedtem mindazokon, kik őket megvetik vala ő körülöttök, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenök.