Biblia

¹ És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

² És te, embernek fia, így szól az Úr Isten Izráel földjének: Vége! eljött a vég a föld négy szárnyára!

³ Immár itt a vég rajtad; s bocsátom haragomat reád, és megítéllek útaid szerint, és vetem reád minden útálatosságodat.

⁴ És nem kedvez az én szemem néked, sem meg nem szánlak; hanem a te útaidat vetem reád, * és útálatosságaid közötted lesznek és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

⁵ Így szól az Úr Isten: Ímé veszedelem, egyetlen veszedelem; ímé eljött.

⁶ Vég jött, eljött a vég, fölserkent ellened, ímé eljött!

⁷ Eljött a végzet reád, földnek lakosa! eljött az idő, közel a nap, rémülés és nem víg éneklés a hegyeken.

⁸ Most rövid időn * kiöntöm búsulásomat reád, és teljessé teszem haragomat rajtad, és megítéllek útaid szerint, és rád vetem minden útálatosságodat.

⁹ És nem kedvez az én szemem, sem meg nem szánlak; * útaid szerint fizetek tenéked, és a te útálatosságaid közötted lesznek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki ver.

¹⁰ Ímé a nap, ímé eljött, kisarjadt a végzet, kivirágzott a vessző, kivirult a kevélység.

¹¹ Az erőszakosság a gonoszság veszszejévé nőtt fel, nincs semmi meg belőlök, sem sokaságukból, sem tömegökből, s nincs egy jaj is miattok!

¹² Eljött az idő, elközelgett a nap; a vevő ne örüljön, az eladó ne szomorkodjék, mert harag jön minden sokaságára.

¹³ Mert az eladó eladott jószágához nem térhet vissza többé, még ha élve az élők közt maradna is, mert a jövendölés az ő egész sokasága ellen vissza nem tér, és vétke miatt senki sem lehet hosszú életű.

¹⁴ Kürtöljetek a kürttel és készítsetek el mindent; ám nincsen, a ki harczra menjen, mert haragom minden ő sokasága ellen.

¹⁵ A fegyver kivül, a döghalál és éhség belül; a ki a mezőn van, fegyver miatt hal meg, és a ki a városban, azt éhség és döghalál emészti meg.

¹⁶ És menekülnek menekültjeik, és lesznek a hegyeken, mint a völgyek galambjai: mindnyájan nyögvén, kiki vétke miatt.

¹⁷ Minden kéz elerőtlenül, és minden térd elolvad, mint a víz.

¹⁸ Felövezkednek zsákkal, * és befedi őket rettegés, és minden orczán szégyen, és mindnyájok fején kopaszság.

¹⁹ Ezüstjöket az utczákra vetik, * és aranyuk szenny lesz előttök; ezüstjök s aranyuk meg nem szabadíthatja őket az Úr búsulásának napján; lelköket azzal jól nem lakatják, s hasokat meg nem tölthetik; mert csábítójok volt az a vétekre.

²⁰ És a belőle készült drága ékességeket * kevélykedésre használják, és útálatosságuk képeit, undokságaikat abból csinálták, azért tettem előttök azt szenynyé;

²¹ És adom azt az idegenek kezébe zsákmányul, és a föld hitetleninek prédául, hadd fertéztessék meg.

²² És elfordítom tőlük arczomat, hadd fertéztessék meg szent helyemet; s betörjenek belé a rontók * és megfertéztessék.

²³ Készítsd a lánczot; * mert a föld tele van véres ítélettel, * és a város tele van erőszakossággal.

²⁴ És elhozom a pogányok leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat; s véget vetek a hatalmasok kevélységének, s fertézett lesz templomuk.

²⁵ Rettegés jött el, s keresnek békét és nincs.

²⁶ Egy romlás a másikra jő, és egy hír után más támad, s kérnek * látást a prófétától, ám törvény nem lesz a papnál, sem tanács a véneknél.

²⁷ A király szomorkodik, * a fejedelem irtózatba öltözik; s a föld népének kezei megdermednek. Útjok szerint cselekszem velök, ítéletök szerint ítélem meg őket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr.