Biblia

¹ Mikor még gyermek * volt Izráel, megszerettem őt, és Égyiptomból hívtam * ki az én fiamat.

² A mint hívták őket, úgy mentek el előlök: a Baáloknak áldoztak és a bálványoknak füstöltek.

³ Pedig én tanítottam járni Efraimot; ő vette őket karjaira, de ők nem ismerték el, hogy én * gyógyítottam meg őket.

⁴ Emberi kötelékekkel vontam őket, szeretetnek köteleivel, és olyan voltam hozzájok, mint a kik leemelik szájukról az igát, és ételt adtam nyájasan eleikbe.

⁵ Nem tér vissza Égyiptom földére; hanem Assiria lesz az ő királya, mert nem akarnak megtérni.

⁶ És fegyver száll az ő városaira, és elpusztítja az ő zárait, és felemészti őket az ő szándékaik miatt.

⁷ Mert az én népem átalkodottan hajlandó elfordulni * tőlem. Ha hivogatják is őt a magasságos Istenhez, senki nem indul meg rajta.

⁸ Miképen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!? Miként adnálak oda, mint Admát, tennélek olyanná, a milyen Seboim?! * Megesett bennem az én szívem; fellángolt minden szánalmam!

⁹ Nem végzem el haragomnak hevét; nem fordulok vissza Efraim vesztére; mert Isten vagyok én és nem ember, a Szent te közötted, és nem haraggal jövök * én.

¹⁰ Az Urat fogják követni. * Ordít, mint az oroszlán; ha ő ordít, remegve gyűlnek össze fiak napnyugot felől.

¹¹ Rettegve jőnek elő, mint a madár, Égyiptomból, és mint a galamb, Assiriának földéből; és letelepítem őket házaikba, ezt mondja az Úr!

¹² Körülvett engem Efraim hazugsággal, az Izráel háza pedig csalárdsággal; de * Júda uralkodik még az Istennel és a hűséges * Szenttel.