Biblia

¹ És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, a kinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől.

² És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, * leomlott * a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, * minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé.

³ Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, * és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.

⁴ És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki * belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:

⁵ Mert az ő bűnei * az égig hatottak, és megemlékezett az * Isten az ő gonoszságairól.

⁶ Fizessetek * úgy néki, a mint ő fizetett néktek, és kétszerrel kettőztessétek meg néki az ő cselekedetei szerint; a mely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek néki.

⁷ A mennyire dicsőítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyászszal fizessetek néki; mert ezt mondja az ő szívében: Úgy * ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok.

⁸ Ennekokáért egy * nap jőnek ő reá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel * égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, a ki megbünteti őt.

⁹ És siratják őt, és jajgatnak ő rajta a föld királyai, a kik vele * paráználkodtak és dobzódtak, mikor az ő égésének füstjét látják,

¹⁰ Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj! jaj! te nagy város, * Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted!

¹¹ A föld kalmárai * is siratják és jajgatják őt, mert az ő árúikat immár senki nem veszi;

¹² Arany és ezüst, és drágakő és gyöngy, és gyolcs és bíbor, és selyem és skárlátczikkeket; és minden thinfát és minden elefántcsontedényt, és drágafából és rézből és vasból és márványkőből csinált minden edényt;

¹³ És fahajat és illatszereket, és kenetet és tömjént, és bort és olajat, és zsemlyelisztet és gabonát, és barmokat és juhokat, és lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit.

¹⁴ És a gyümölcs, a mit a te lelked kívánt, eltávozott tőled, és minden a mi ínyes és pompás, eltávozott tőled, és többé azokat meg nem találod.

¹⁵ Ezeknek árosai, a kik meggazdagodtak ő tőle, távol állanak az ő kínjától való félelem miatt, sírván és jajgatván,

¹⁶ És ezt mondván: Jaj! jaj! a nagy város, a mely öltözött * gyolcsba és bíborba és skarlátba, és megékesíttetett aranynyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy elpusztult egy órában annyi gazdagság!

¹⁷ És minden hajósmester és a hajókon levők mind, a sokaság és az evezők, és valakik a tengeren kereskednek, távol állának.

¹⁸ És kiáltának, látván az ő égésének füstjét, * és ezt mondják vala: Mi hasonló e nagy városhoz?

¹⁹ És port hányván * az ő fejökre, kiáltának sírván és jajgatván, és ezt mondván: Jaj! jaj! az a nagy város, a melyben meggazdagodott mindenki, a kinek hajói voltak a tengeren, annak drágaságaiból, hogy elpusztult egy órában!

²⁰ Örülj * ő rajta menny, és ti szent apostolok és próféták; mert az Isten büntette meg őt érettetek való büntetéssel.

²¹ És egy erős angyal egy nagy malomkőhöz hasonló követ felvőn és a tengerbe veté, ezt mondván: Ilyen módon nagy * sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy város, és többé meg nem találtatik.

²² És hárfásoknak * és muzsikásoknak, és síposoknak és trombitásoknak szava te benned többé nem hallatik; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik többé te benned; és malomnak zúgása sem hallatik többé te benned;

²³ És szövétneknek világossága többé te benned nem fénylik; és vőlegénynek és * menyasszonynak szava sem hallatik többé te benned; mert a te kalmáraid * valának a földnek fejedelmei; mert a te bűvöléseidtől eltévelyedtek mind a népek.

²⁴ És abban prófétáknak és szenteknek * vére találtatott, és mindeneknek, a kik megölettek a földön.