Biblia

¹ Ezután láték új eget * és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.

² És én János látám a szent várost, az új * Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára * felékesített menyasszony.

³ És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora * az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.

⁴ És az Isten eltöröl * minden könyet az ő szemeikről; és a halál * nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom * nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.

⁵ És monda az, a ki a királyiszéken ül * vala: Ímé mindent újjá * teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.

⁶ És monda nékem: Meglett. * Én vagyok az Alfa * és az Omega, a kezdet és * a vég. Én a szomjazónak adok az élet * vizének forrásából ingyen.

⁷ A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.

⁸ A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, * és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második * halál.

⁹ És jöve hozzám egy a hét * angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a * Bárány feleségét.

¹⁰ És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent * Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből.

¹¹ Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz;

¹² És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai * tizenkét törzsének nevei:

¹³ Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.

¹⁴ És a város kőfalának tizenkét alapja vala, * és azokon a Bárány tizenkét apostolának * nevei.

¹⁵ A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany * vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát.

¹⁶ És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő.

¹⁷ És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.

¹⁸ És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.

¹⁹ És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;

²⁰ Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.

²¹ A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.

²² És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.

²³ És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy * világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.

²⁴ És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában * járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik.

²⁵ És annak kapui * be nem záratnak nappal ( * éjszaka ugyanis ott nem lesz);

²⁶ És a pogányok * dicsőségét és tisztességét abba viszik.

²⁷ És nem megy abba be semmi tisztátalan, * sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az * élet könyvébe, a mely a Bárányé.