Biblia

¹ Felele a Naamából való Czófár, és monda:

² A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?

³ Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

⁴ Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta * vagyok a te szemeid előtt.

⁵ De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

⁶ És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.

⁷ Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

⁸ Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?

⁹ Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

¹⁰ Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

¹¹ Mert ő jól ismeri a * csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

¹² És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

¹³ Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

¹⁴ Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te * hajlékodban gonoszság;

¹⁵ Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem * félnél;

¹⁶ Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.

¹⁷ Ragyogóbban kelne időd * a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.

¹⁸ Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

¹⁹ Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, * sőt sokan hizelegnének néked.

²⁰ De a gonoszok szemei elepednek, menedékök * eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!