Biblia

¹ Ímé, mindezeket * látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

² A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

³ Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.

⁴ Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

⁵ Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre * lenne.

⁶ Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

⁷ Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, * és ő érette szóltok-é csalárdságot?

⁸ Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

⁹ Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?

¹⁰ Keményen megbüntet, * ha titkon vagytok is személyválogatók.

¹¹ Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem * nem száll-é rátok?

¹² A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

¹³ Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

¹⁴ Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám * markomba lelkemet?

¹⁵ Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!

¹⁶ Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató * nem juthat elébe.

¹⁷ Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

¹⁸ Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

¹⁹ Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

²⁰ Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.

²¹ Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen * engem.

²² Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

²³ Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

²⁴ Mért rejted el * arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

²⁵ A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

²⁶ Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak * vétkét örökölteted velem?!

²⁷ Hogy békóba teszed * lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

²⁸ Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.