Biblia

¹ Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

² Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

³ Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

⁴ Te már semmivé akarod * tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!

⁵ Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét * választottad.

⁶ A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

⁷ Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

⁸ Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a * bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

⁹ Mit tudsz te, a mit mi * nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

¹⁰ Ősz is, agg is van * közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.

¹¹ Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

¹² Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

¹³ Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

¹⁴ Micsoda a halandó, * hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

¹⁵ Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:

¹⁶ Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, * mint a vizet?!

¹⁷ Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

¹⁸ A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

¹⁹ A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

²⁰ Az istentelen kínozza * önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.

²¹ A félelem hangja * cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!

²² Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.

²³ Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

²⁴ Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.

²⁵ Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;

²⁶ Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

²⁷ Mivel befedezte az arczát kövérséggel, * és hájat borított tomporára;

²⁸ És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:

²⁹ Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

³⁰ Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.

³¹ Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

³² Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.

³³ Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint * az olajfa az ő virágát.

³⁴ Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

³⁵ Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, * és az ő méhök csalárdságot érlel.