Biblia

¹ Felele pedig Jób, és monda:

² Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

³ Tízszer is meggyaláztatok * már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?

⁴ Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

⁵ Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?

⁶ Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.

⁷ Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

⁸ Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

⁹ Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

¹⁰ Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

¹¹ Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint * ellenségeivel.

¹² Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, * és az én sátorom mellett táboroznak.

¹³ Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim * egészen elidegenedtek tőlem.

¹⁴ Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.

¹⁵ Házam zsellérei és szolgálóim idegennek * tartanak engem, jövevény lettem előttök.

¹⁶ Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

¹⁷ Lehelletem idegenné lett házastársam * előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.

¹⁸ Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

¹⁹ Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

²⁰ Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, * csak fogam húsával menekültem meg.

²¹ Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

²² Miért üldöztök engem úgy, * mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a * testemmel?

²³ Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

²⁴ Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!

²⁵ Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

²⁶ És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül * látom meg az Istent.

²⁷ A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

²⁸ Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

²⁹ Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!