Biblia

¹ Felele pedig Jób, és monda:

² Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.

³ Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

⁴ Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?

⁵ Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

⁶ Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

⁷ Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget * érnek, sőt még meg is gyarapodnak?

⁸ Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt.

⁹ Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok.

¹⁰ Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

¹¹ Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az ő magzataik.

¹² Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

¹³ Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

¹⁴ Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

¹⁵ Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?

¹⁶ Mindazáltal az ő javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok * tanácsa távol legyen tőlem!

¹⁷ Hányszor aluszik el * a gonoszok szövétneke, és jő rájok az ő veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.

¹⁸ Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a * polyva, a melyet forgószél ragad el.

¹⁹ Isten az ő fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

²⁰ Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható * haragjából iszik.

²¹ Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az ő hónapjainak száma letelt?!

²² Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz ő ítéli meg * a magasságban levőket is!

²³ Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

²⁴ Fejőedényei tejjel vannak * tele, csontjainak velője nedvességtől árad.

²⁵ Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

²⁶ Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket.

²⁷ Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

²⁸ Mert ezt mondjátok: Hol van ama főembernek * háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

²⁹ Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

³⁰ Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

³¹ Kicsoda veti szemére az ő útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

³² Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

³³ Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte.

³⁴ Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.