Biblia

¹ Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

² Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!

³ Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

⁴ A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?

⁵ Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem * véghetetlen-é a te hamisságod?

⁶ Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

⁷ Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad * a kenyeret.

⁸ A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.

⁹ Az özvegyeket üres kézzel * bocsátottad el, és az árváknak karjai * eltörettek.

¹⁰ Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

¹¹ Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, * a mely elborít!

¹² Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

¹³ És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

¹⁴ Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.

¹⁵ Az ősvilág ösvényét * követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;

¹⁶ A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

¹⁷ A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el * tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

¹⁸ Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.

¹⁹ Látják ezt az igazak és örülnek rajta, * az ártatlan pedig csúfolja őket:

²⁰ Valósággal kigyomláltatott * a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!

²¹ Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.

²² Végy csak oktatást * az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!

²³ Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.

²⁴ Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

²⁵ És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

²⁶ Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

²⁷ Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

²⁸ Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon * világosság fénylik.

²⁹ Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az * alázatost megtartja.

³⁰ Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig * a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.