Biblia

¹ Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!

² A határokat * odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

³ Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.

⁴ Lelökik az útról * a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

⁵ Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

⁶ A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.

⁷ Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

⁸ A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

⁹ Elszakítják az emlőtől az árvát, * és a szegényen levőt zálogba viszik.

¹⁰ Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen * vonszolják a kévét.

¹¹ Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

¹² A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

¹³ Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

¹⁴ Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli * a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

¹⁵ A paráznának szeme * pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

¹⁶ Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

¹⁷ Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

¹⁸ Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, * nem tér a szőlőkbe vivő útra.

¹⁹ Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol * azokat, a kik vétkeznek.

²⁰ Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

²¹ A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

²² De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

²³ Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

²⁴ Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! * Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

²⁵ Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?