Biblia

¹ Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá * az ő napját.

² És szóla Jób, és monda:

³ Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

⁴ Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

⁵ Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

⁶ Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

⁷ Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

⁸ Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

⁹ Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

¹⁰ Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

¹¹ Mért is nem haltam * meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

¹² Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

¹³ Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

¹⁴ Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

¹⁵ Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

¹⁶ Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

¹⁷ Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

¹⁸ A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

¹⁹ Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.

²⁰ Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, * és életet a keseredett szivűeknek?

²¹ A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

²² A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

²³ A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

²⁴ Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, * mint habok.

²⁵ Mert a mitől * remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

²⁶ Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.