Biblia

¹ Most pedig nevetnek * rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

² Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

³ Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

⁴ A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

⁵ Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

⁶ Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

⁷ A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

⁸ Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

⁹ És most ezeknek lettem * gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

¹⁰ Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.

¹¹ Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak * engem, és a zabolát előttem kivetik.

¹² Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

¹³ Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

¹⁴ Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.

¹⁵ Rettegések fordultak * ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

¹⁶ Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

¹⁷ Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

¹⁸ A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

¹⁹ A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

²⁰ Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!

²¹ Kegyetlenné * változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

²² Felemelsz, * szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

²³ Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező * házába;

²⁴ De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?

²⁵ Avagy nem sírtam-é * azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?

²⁶ Bizony jót reméltem és rossz következék, * világosságot vártam és homály jöve.

²⁷ Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

²⁸ Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.

²⁹ Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

³⁰ Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.

³¹ Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.