Biblia

¹ Szövetségre léptem szemeimmel, * és hajadonra mit sem ügyeltem.

² És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

³ Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é * veszedelem?

⁴ Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

⁵ Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

⁶ Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

⁷ Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

⁸ Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!

⁹ Ha az én szívem asszony után bomlott, * és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

¹⁰ Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.

¹¹ Mert gyalázatosság volna * ez, és birák elé tartozó bűn.

¹² Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, * és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.

¹³ Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

¹⁴ Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

¹⁵ Nem az teremtette-é őt is, * a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

¹⁶ Ha a szegények kivánságát megtagadtam, * és az özvegy * szemeit epedni engedtem;

¹⁷ És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva * abból nem evett;

¹⁸ Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve * vezettem őt!

¹⁹ Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül * a szegényt;

²⁰ Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

²¹ Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

²² A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

²³ Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, * és fensége előtt tehetetlen valék!

²⁴ Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

²⁵ Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

²⁶ Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

²⁷ És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

²⁸ Ez is biró elé tartozó bűn * volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

²⁹ Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

³⁰ (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot * kérjek az ő lelkére!)

³¹ Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?

³² (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)

³³ Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, * keblembe rejtve bűnömet:

³⁴ Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!

³⁵ Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

³⁶ Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

³⁷ Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

³⁸ Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

³⁹ Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

⁴⁰ Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.