Biblia

¹ Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:

² Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

³ De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis * kárhoztatják vala Jóbot.

⁴ Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.

⁵ De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.

⁶ És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

⁷ Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen * bölcseséget az évek sokasága!

⁸ Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható * lehellése, a mi értelmet ad néki!

⁹ Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének * értik az ítéletet.

¹⁰ Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

¹¹ Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

¹² Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére * meg nem felelt.

¹³ Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!

¹⁴ Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

¹⁵ Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.

¹⁶ Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

¹⁷ Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

¹⁸ Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.

¹⁹ Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad.

²⁰ Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

²¹ Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

²² Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna * engem a teremtőm!