Biblia

¹ És szóla Elihu, és monda:

² Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!

³ Mert a fül * próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.

⁴ Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?

⁵ Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.

⁶ Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; * halálos nyíl talált hibám nélkül!

⁷ Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.

⁸ És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, * és az istentelen emberekkel jár!

⁹ Mert azt mondja: Nem használ az * az embernek, ha Istennel békességben él.

¹⁰ Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a * gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!

¹¹ Sőt inkább, a mint cselekszik * az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, a mit keres.

¹² Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!

¹³ Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?

¹⁴ Ha csak ő magára volna gondja, lelkét * és lehellését magához vonná:

¹⁵ Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.

¹⁶ Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!

¹⁷ Vajjon, a ki gyűlöli az * igazságot, kormányozhat-é? * Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?

¹⁸ A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!

¹⁹ A ki nem nézi a fejedelmek személyét * és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő * kezének munkája.

²⁰ Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor * felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!

²¹ Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.

²² Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtőzhessék a gonosztevő;

²³ Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, * hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!

²⁴ Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.

²⁵ Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.

²⁶ Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket * olyan helyen, a hol látják.

²⁷ A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,

²⁸ Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását * meghallja.

²⁹ Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? * Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;

³⁰ Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.

³¹ Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;

³² A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!

³³ Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!

³⁴ Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:

³⁵ Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.

³⁶ Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!

³⁷ Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.