Biblia

¹ Tovább is felele Elihu, és monda:

² Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?

³ Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belőle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?

⁴ Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.

⁵ Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!

⁶ Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bűneidet, mit ártasz néki?

⁷ Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedből?

⁸ Az olyan embernek árt a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának használ.

⁹ A sok erőszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;

¹⁰ De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtőm, a ki hálaénekre indít éjszaka;

¹¹ A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?

¹² Akkor azután kiálthatnak, * de ő nem felel a gonoszok kevélysége miatt;

¹³ Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.

¹⁴ Hátha még azt mondod: Te nem látod őt; az ügy előtte van és te reá vársz!

¹⁵ Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:

¹⁶ Azért tátja fel Jób hívságra a száját, és szaporítja a szót értelem nélkül.