Biblia

¹ És folytatá Elihu, és monda:

² Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

³ Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

⁴ Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.

⁵ Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

⁶ Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

⁷ Nem veszi le az igazról * szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

⁸ És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

⁹ Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.

¹⁰ Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

¹¹ Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

¹² Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

¹³ De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

¹⁴ Azért ifjúságukban * hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

¹⁵ A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

¹⁶ Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod * étke kövérséggel lenne rakva;

¹⁷ De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

¹⁸ Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy * váltságdíj se tántorítson el.

¹⁹ Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

²⁰ Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

²¹ Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

²² Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, * a ki úgy tanítson, mint ő?

²³ Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?

²⁴ Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

²⁵ Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

²⁶ Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

²⁷ Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

²⁸ A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

²⁹ De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

³⁰ Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

³¹ Mert ezek által ítéli meg * a népeket, ád eledelt bőségesen.

³² Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó * ellen.

³³ Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő * viharról.

³⁴ Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.