Biblia

¹ Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

² Az egész ég * alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

³ Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

⁴ Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

⁵ Mert azt mondja a hónak: * Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.

⁶ Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

⁷ Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

⁸ Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.

⁹ Isten lehellete által támad a * jég, és szorul össze a víznek szélessége.

¹⁰ Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

¹¹ És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

¹² Vagy * ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

¹³ Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg * az Istennek csudáit.

¹⁴ Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?

¹⁵ Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?

¹⁶ Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?

¹⁷ Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

¹⁸ Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

¹⁹ Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

²⁰ Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.

²¹ Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.

²² Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

²³ Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek * közül nem lát ő egyet sem.