Biblia

¹ Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök * éhségét kielégíted-é;

² Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?

³ Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai * Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

⁴ Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

⁵ Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

⁶ Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

⁷ Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

⁸ Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

⁹ A melynek házául a pusztát * rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

¹⁰ Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

¹¹ A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.

¹² Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

¹³ Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

¹⁴ Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

¹⁵ Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

¹⁶ Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

¹⁷ Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

¹⁸ És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

¹⁹ Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

²⁰ Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

²¹ De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

²² Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

²³ Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

²⁴ Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

²⁵ Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

²⁶ Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

²⁷ Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

²⁸ A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

²⁹ A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

³⁰ A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?

³¹ A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.

³² Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.

³³ Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.

³⁴ Szóla továbbá az Úr Jóbnak, * és monda:

³⁵ A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!

³⁶ És szóla Jób az Úrnak, és monda:

³⁷ Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.

³⁸ Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!